2004. december 26-án az indonéziaiSzumátra ÉNy-i partjainak közelében történt rendkívüli erejű (a Richter-skálán 9,1–9,3 magnitúdós,[1] a történelemben ismert 2-3. legerősebb) víz alatti földrengést követően cunami volt, amely Ázsia délkeleti és déli részén, valamint Afrika keleti részén okozott nagyon jelentős károkat. Több mint 150 ezer (más források szerint több mint 200 ezer) ember meghalt.
Keletkezése és ereje
A partot elérő cunami legalább két, de egyes helyeken hat, egyre magasabbra tornyosuló hulláma még a partoktól távolabbi területeken is végzett pusztítást. A hullámok között a tenger visszahúzódott, tipikus előjeleként a későbbi fenyegető cunaminak. A partra lecsapó víz elöntötte az utcákat, amelyek csatornákként árasztották el a belső lakott helyeket, vízzel borítva a házakat, elsodorva az autókat, embereket.
A következő napokban 25 földrengést regisztráltak naponta, gyakran 5,5 erősséggel. Az Andamán- és Nikobár-szigeteken a főrengést követő utórengés 7,1 erősségű volt. 2005. március 28-án jegyeztek fel egy nagy utórengést 8,7 értékkel Szumátra partvidékén.
Halálos áldozatok
A halálos áldozatok száma pontosan nem ismert. A pusztulás elől való menekülés, illetve a tömegsírokba temetettek miatt ez ma már nem is határozható meg pontosan, azonban az árhullámnak és utóhatásainak sokan estek áldozatul, így az ivóvízforrások megsemmisülése és elszennyeződése újabb emberéleteket követelt.