A 2001-es berlini tartományi választást 2001. október 21-én tartották Berlinben, amikor a Berlini Közgyűlés tagjait választották meg.
A választás érdekessége volt, hogy vereséget szenvedett a várost 1991 óta nagykoalícióban vezető Eberhard Diepgen polgármestersége, CDU-párti politikus. A koalíció másik tagja, az SPD úgy döntött, hogy a zöldekkel és az NDK utódpárt PDS párttal fog koalíciót alkotni, ezzel egy vörös-vörös-zöld koalíció jött létre.
Kampány és botrány
Berlinben előrehozott választás volt ez, hiszen 2001. júniusában a berlini bank-ügy miatt felbomlott a CDU-SPD vezette nagykoalíciós városi kormányzat. A botrány főszereplője Klaus-Rüdiger Landowsky a Berlini Közgyülés CDU-s frakcióvezetője volt, aki a jelzáloghitelekkel foglalkozó Landesbank Berlin ügyvezető igazgatója volt, ezen tevékenysége során a vezetésével két személlyel folytatott kockázatos üzlet folyamán illegálisan juttatott pénzt a helyi CDU pártszervezeteknek, több milliárd márkájú összeget. [1] A botrány után az SPD kilépett a nagykoalícióból és a zöldekkel koalícióban egy ügyvivő tartományi kormányzást vitt, ami mivel nem rendelkezett többséggel, emiatt a koalíció külső támogatója a PDS lett. A közgyűlés 2001. június 15-én konstruktív bizalmatlansági indítványt indított Eberhard Diepgen ellen, aki elbukott az indítványon és helyébe Klaus Wowereit SPD politikus lépett és lett az ideiglenes polgármester.
A kampányt alapvetően beárnyékolta a "bank-ügy" és rávilágított a közpénzek rossz felhasználására. A CDU jelöltje a 35 éves Frank Steffel volt, aki kampányában az PDS-től való félelmet hangsúlyozta, mint egy exkommunista kormánykoalíciós párt a városi közgyűlésben. Az ő kampányukban a 2001. szeptember 11-i terrortámadások miatt a biztonsági témákkal is foglalkoztak. A negatív kampány azonban a CDU-ra visszaütött: 17%-ot vesztettek a választáson.
Eredmények
| Párt neve
|
Párt listás szavazatok
|
Szavazatok % (változás)
|
Elnyert mandátumok (változás)
|
Mandátumok %
|
| Kereszténydemokrata Unió (CDU)
|
385,692
|
23.8%
|
-17.0%
|
35
|
-41
|
24.8%
|
| Németország Szociáldemokrata Pártja (SPD)
|
481,772
|
29.7%
|
+7.3%
|
44
|
+2
|
31.2%
|
| Demokratikus Szocializmus Pártja (PDS)
|
366,292
|
22.6%
|
+4.9%
|
33
|
+0
|
23.4%
|
| Szövetség ’90/Zöldek
|
148,066
|
9.1%
|
-0.8%
|
14
|
-4
|
9.9%
|
| Német Szabaddemokrata Párt (FDP)
|
160,953
|
9.9%
|
+7.7%
|
15
|
+15
|
10.6%
|
| Republikánusok
|
21,836
|
1.3%
|
-1.4%
|
0
|
+0
|
0.0%
|
| A Szürkék
|
22,093
|
1.4%
|
+0.3%
|
0
|
+0
|
0.0%
|
| Egyebek
|
36,634
|
2.3%
|
-1.0%
|
0
|
+0
|
0.0%
|
| Összesen
|
1,623,338
|
100.0%
|
|
141
|
-28
|
100.0%
|
A választások után
A választásokon az SPD győzött, és Klaus Wowereit, a párt jelöltje lett a polgármester. A PDS 22,6%-kal a harmadik legnagyobb párt lett a berlini törvényhozásban. A CDU nagy vereséget szenvedett, elvesztett 41 mandátumot és 17 százalékpontot. [2] A vereségből szinte mindegyik párt profitált, mert növelni tudta korábbi támogatottságát. Ennek ellenére az SPD és a Zöldek koalíciója nem szerzett többséget, emiatt új megoldás kellett. Az egyik az volt, hogy a közlekedésilámpa koalíció értelmében az SPD a Zöldekkel és a szabaddemokratákkal alkot koalíciót a másik lehetőség egy vörös-vörös koalíció, amiben a szociáldemokraták a radikális baloldali PDS-szel áll össze. Az utóbbi lehetőség azonban kényelmetlen volt az SPD számára, hiszen sokan ellenezték hogy az NDK kommunista pártjának utódjával,a PDS-szel álljanak össze emiatt koalíciós tárgyalásokat kezdett a szabaddemokratákkal és a zöldekkel. A tárgyalás kudarcba fulladt pénzügyi gondok miatt.
Egyetlen lehetőségként az SPD-PDS-Zöld koalíció, a vörös-vörös-zöld koalíció maradt meg, így Mecklenburg Elő-Pomeránia után ez volt a második tartomány, ahol ilyen koalíció jött létre. [3]
Jegyzetek
