1-fluor-1,1-diklóretán
|
|
|
IUPAC-név |
1-fluor-1,1-diklóretán
|
Más nevek |
Fluor-diklóretán; R-141b; HCFC-141b
|
Kémiai azonosítók
|
CAS-szám |
1717-00-6
|
PubChem |
15586
|
ChemSpider |
14829
|
|
InChI |
---|
1/C2H3Cl2F/c1-2(3,4)5/h1H3 |
|
Kémiai és fizikai tulajdonságok
|
Kémiai képlet |
C2H3Cl2F
|
Moláris tömeg |
116,95 g/mol
|
Megjelenés |
színtelen, éteres szagú folyadék
|
Sűrűség |
1,250 g/cm³ 10 °C-on[1]
|
Olvadáspont |
-103,5 °C[1]
|
Forráspont |
32 °C[1]
|
Oldhatóság (vízben) |
4 g/l (20 °C)[1]
|
Veszélyek
|
EU osztályozás |
Veszélyes a környezetre (N)[1]
|
EU Index |
602-084-00-X
|
R mondatok |
R52/53, R59[1]
|
S mondatok |
S59, S61[1]
|
Öngyulladási hőmérséklet |
532 °C[1]
|
Robbanási határ |
5,6-17,7%(v/v)[1]
|
LD50 |
> 5000 mg/kg (patkány, szájon át)[1]
|
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.
|
Az 1-fluor-1,1-diklóretán halogénezett szénhidrogén, képlete C2H3Cl2F. A három fluor-diklóretán izomer egyike.
Felhasználása
Elsősorban hűtőközegként használják, R-141b vagy HCFC-141b néven.
Fizikai-kémiai tulajdonságai
- nem gyúlékony
- színtelen
- légköri körülmények között folyadék
- rendszerint éteres illatú
- nagyon illékony
- a részlegesen klórozott-fluorozott szénhidrogének (HCFC) közé tartozó folyadék
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a 1,1-Dichloro-1-fluoroethane című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Hivatkozások