Es va unir al Partit Comunista Hongarès l'octubre de 1945. Després de la Segona Guerra Mundial, va tornar de l'exili i es va convertir en superintendent en cap de la policia de Budapest. Durant la Revolució hongaresa de 1956, primer va formar part oficialment del govern d'Imre Nagy, exercint com a ministre de l'Interior del 27 al 31 d'octubre, i després va marxar a la Unió Soviètica. Va tornar amb János Kádár el 4 de novembre de 1956, exercint com a ministre de l'Interior i ministre de Defensa al Govern Obrer-Camperol Revolucionari, ocupant aquests càrrecs fins a l'1 de març de 1957. Un parell de mesos després, va organitzar les Milícies Obreres. El 1965 i el 1967, va ser condecorat amb el Premi Lenin de la Unió Soviètica.[4]
Obra publicada
A proletár osztályhadsereg; Németországi Egyesült Kommunista Párt Magyar Csoportja, Bp., 1921 (Kommunista kiskönyvtár)
A szocialista építés ötéves terve; összeáll. Münnich Ferenc; Centrizdát, Moszkva, 1930 (Sarló és kalapács könyvtára)
A magyar nép a Nagy Októberi Szocialista Forradalom útján; Kossuth, Bp., 1957 (Az MSZMP Központi Bizottsága Politikai Akadémiája)
Az októberi forradalom és a Magyar Vöröshadsereg (különlenyomat a Hadtörténelmi Közlemények 1959. 1. számából, Bp., 1959)
Egységben a békéért, a szocializmusért (válogatott beszédek és írások; Kossuth, Bp., 1959)
Viharos út (önéletrajz; Szépirodalmi, Bp., 1966)
A Magyar Tanácsköztársaságról; sajtó alá rend., bev. Liptai Ervin, közrem. M. Berényi Etelka; Kossuth, Bp., 1969
Tankok ellen, száz halálon át. Münnich Ferenc a spanyol polgárháborúban; összegyűjt. Münnichné Berényi Etelka, szerk. Münnichné Berényi Etelka, Györkei Jenő, bev. Györkei Jenő; Gondolat, Bp., 1976
Három forradalom hőse. Münnich Ferenc válogatott beszédei és írásai; vál., bev. Hetés Tibor; Zrínyi, Bp., 1986